2020-ban rám rohadt egy dél-portugál utazás.
A jegyeim TAP-osak voltak és elkövettem azt a hibát, hogy voucherbe írattam, ahelyett hogy átfoglaltam volna bármi másra. A voucher a legrosszabb választás. Egyszerűen rád rohad, vagy röhejesen elértéktelenedik.
Ráadásul az akkor még BUD-ot is repülő TAP - egyik napról a másikra - egy perc alatt kivonult Magyarországról. Ők azt hirdették, hogy csak ideiglenesen szüneteltetik a járataikat, mi meg azt látjuk, hogy még most 2022-ben sincs semmi hír arról hogy valaha is visszatérnek. Én azt üzenem A TAP-nak, hogy csak az ideiglenesség hátralevő idejére nőjön furunkulus a seggükre! A mai napig szívnak az emberek a lápi mocsár mélyéről kezelt vócseresdijükkel.
2022-ben a TAP már nem nagyon kedveli a codesharing-es utaztatást, ezért az ilyenekhez olyan árakat gravíroz a weblapjába, hogy még a monitorodat is maradandóan károsítja. Erőből akarja lenyomni a torkodon a bécsi indulású TAP járatokat, amik ráadásul az általam érintett időszakban csak este repültek, ezzel megajándékozva egy lisszaboni ott alvással, ami biz jó esetben is egy százasban fáj. Ezt hozzá lehet írni majd az útiköltséghez, persze ha nem maradsz ott pár napot. (bizony megéri ott maradni)
Miután közös megegyezésre jutottam a TAP-pal miszerint a bécsi Schwechat az nem Budapest és Vecsés között van - de még csak nem is ebben az országban - vettem az elátkozott voucheren egy FRA-LIS-FNC retúrt. Persze ki kellett fizetnem egy kis szolgáltatási díjat, meg hát az ár is némileg több volt, mint a voucher értéke, de végül megállt a dolog fejenként 88 ezernél ami bizony nagyon jó ár lenne, ha frankfurti lennék.
Gondoltam fillérekért megugrom majd a dolgot a Lufthansával, hogy frankfurtinak nézzek ki. Hát nem teljesen így lett.
Nézem a Lufthansa árakat és látom biza nem lesz az filléres, ha normálisan akarok utazni. Hazafelé tetemes az átszállási időm, így lehet hozzászámolni egy lounge hozzáférést is ami azért több mint egy tízes fejenként. A lounge egyébként megéri, ha három-négy órát kell várakoznod a hétvégi, kiesnek éppen nem mondható frankfurti reptéren. Mindez azért megérős, mert mérhetetlen unalmadban úgyis Hans aranybányájában fogod elkölteni a következő két heti kosztpénzedet.
Na, emiatt lett business jegyem a lufira. Abban benne van a lounge. Kissjani meg majd kieszi a francos Lufthansát a vagyonából, a móriczi végkifejletet elkerülve.
Az árat el sem árulom, mert még economy jegyár is súrolta a k..va drága besorolást, hát még a business. Legyen elég annyi, hogy Gabi az öreg rozsdamarta Panda autóját majdnem ennyiért adta el... :D
Szépen számoltam a hátralevő napokat, amikor biz egy hónappal az utazás előtt törölték a Frankfurt felé tartó gépemet. Csak azt az egy járatot az egész heti repertoárból. Mindennap repül csak szombaton nem.
Na ezért lottózok feleslegesen.
Gabi nem kel korán. A reggel hatkor induló Lufi gépre irányuló ötletemet a jellegzetes hangsúllyal kiejtett "hülye vagy teeeeee" véleménnyel űzte ki még a gondolataim peremvidékéről is. Így lett a szombati repülésünkből egy pénteki repülés. Mivel valahol aludni is kell, hamar rájön az ember, hogy nem csak az a baj, hogy az Euró közel van a négyszázhoz, hanem az is baj hogy a négyszázakból is kevesebbet kapunk munkabérként, mint a frankfurtiak. További okosodás az, hogy a fenn említett lisszaboni százas nincs pariban a frankfurti szállásárakkal.
Végülis úgy néz ki hogy a jelenlegi útiköltségemből egy három tagú család simán el van másfél hétig a horvát tengerparton. Még a nagyit is vihetik magukkal. Belefér.
Az tuti, hogy a jövőre nézve felejtősre teszem a a repülés ezen formáját és bepucsítok Michael O’Leary-nek és repülök inkább a Ryan-nel.
