Back to Top

Luxus fapad

A frankfurti szálloda rendkívül kényelmes, patyolat tiszta (ha van itt valaki aki még ismeri ezt a szót) és meglehetősen drága volt. Bosszúból reggel addig zuhanyoztam, amíg a vízkő meg nem jelent a testemen. 
A minibárt csak lefényképeztük - majd nyalogatjuk mobilon. A behirdetett fürdőköpeny-papucs párosnak nyomát se láttuk. A bejelentkezésnél a hitelkártyán depositot is befoglaltak, amitől mindig nagyon ideges leszek. A stresszt levezetendő eljövetelkor elhoztam az összes sampont, hogy lelki megnyugvást szerezzek magamnak. 


A reptéren megkerestük a szekut. 
A táskából nem pakoltattak ki semmit - nekik biztos 5D-s röntgenük van, még a gondolataidat is látják. Beállítottak egy testszkennerbe és úgy átvilágítottak, mint Gödény Gyurit a NAV. Gondoltam ezzel vége is de nem úgy lett. 

Oda kellett állnom Kurtz elé aki egy drabál nagy német, gumikesztyüvel a kezén. Kurtz utálja a szombati műszakot, a kurva utasokat és a nyelveket nem beszélő posztkommunista dagadt vén faszokat. 
Mutatja, hogy álljak úgy mint Krisztus mielőtt beleverték a szögeket kezibe-lábába. Csinálom. Nem tetszik neki. Mutogatja hogy ne csapkodjak a kezemmel és álljak terpeszbe. 
Bazze. 
Akkor már úgy éreztem, hogy baj van. Kiszedeti a nadrágzsebemből a papírpénzt és félreteszi egy kis asztalra. Néz rám a barbárra, akinek egy tetves pénztárcája sincs, nameg használhatna bankkártyát is.

Állok ott mint a halfogás méretét csónakból mutató horgász szobra és bekövetkezik amitől féltem. Ez a hapsi végig simogat tetőtől talpig olyan alaposan, hogy elérem az ingerküszöböt. A hányingerét. Mikor már meg volt minden a genitáliákat kivéve, mutatja, hogy forgás és jön a tapera hátulról. 
Ez nem csak olyan tessék-lássék simi-simi volt, hanem kőkemény tapera. Mivel a hajam biz a fenekemig ér és fel van gumizva háromszor összehajtva, biz azt megtúrja. Szinte várom hogy búgó hangon a fülembe súg valamit.
Aztán leültet és kéri a cipőmet. Hopp lekapom és a kezébe próbálom adni. Na ettől megint pipa lesz és morog hogy vegyem vissza és nyújtsam lábammal együtt. Na azokat is megmaszirozza.
A pénzemet beteszi egy nagy tálcára és biza megsugarazza, hogy nem rejtettem e bele szúró vágó eszközt.

Kurtznak szar munkája van. Ettől szar a kedve. Még szarabb lesz amikor este a woodoo babámmal fogok játszadozni és meglazítom a fogait.


Tudjátok azt nem értem, hogy miért én? Járnak ott olyan szerkóban emberek, hogy a ruhájuk alá beférne egy kalasnyikov szuronnyal együtt. Én meg ott virítok a sztreccs farmerben aminek a zsebén átüt egy papír ötven eurós. A vadiúj kapucnis szuper felsőmbe meg alig fér bele a negyvenes földgömbhöz hasonlítható hasam. Feszül rajtam minden mintha latexben járkálnék. Olyan elszabott méreteim vannak, hogy rám már egyetlen kínai sem gyárt ruhát. A hasamra fel tudnám varratni a tetkószalonbn a Flightradar-ról a London - Sydney repülést és még a Tower és az Operaház miniatűrje is mellé férne.
Miért pont engem szekszuált meg ez a lökött?



A TAP gép buszos. A kapunál a boardingpass-on kívül semmit sem kértek. 

Az a helyzet ha valakinek van egy retek boardingpassa, akkor azonosítás nélkül járhat-kelhet az Németországban, sőt még más országokba is át tud repülni, anélkül hogy igazolná a személyazonosságát.


A TAP-on economy-n utazunk. Annak is az EconomyXtra részén, mert a vócseres vásárlásnál az Ecoclassic még ingyen adta ezt a helyet. Ma már nekik is fizetős és csak az EcoPlus ülhet ide a jegyben belefoglalt áron. 
A TAP-nál ha nem vagy business utas, akkor ingyen már semmit sem kapsz. Ez így egy emeltdíjas fapad. Amit pluszban kapsz az a nagyobb lábtér, az átszállásos utazás lehetősége és talán az, hogy nem szőröznek azon, hogy a táskád némileg ducibb a kelleténél. 


A gép természetesen késve indult, de sokat behozott belőle. Szopócsőre állt, ami elég nagy szerencse a járat statisztikáit nézve. Még nagyobb szerencsém hogy a maderiai gép is csövön állt, ami azért az átszállást nagyon komfortossá teszi.

A lisszaboni kapunál összeegyeztettek a személyimmel. Az egész út alatt ez volt az első ahol ellenőrizték hogy az száll-e fel a gépre aki a boardingpasson van, sőt az az arc áll előttük, aki az irataiban van a fényképen.

Ez a gép egy 320-as. A szopócsövön két leányka sasolta, hogy kitől szedjék el a gurulósát és küldjék a gép hasába, mert odafenn a gépen már fogyóban volt a hely. Nem viseltem maszkot így elvontam a figyelmüket az igencsak gömbölyded cabinmaxainkról. 
Megúsztam.




Madeirára érkezni mindig egy megfoghatatlanul pozitív élmény, ha napos időben érkezel. Kilépve a gépből azt érzed, hogy most valami nagyon jó, nagyon kellemes dolog veszi kezdetét.

Ideutazásunk elérkezett az utolsó fázisához - az autó átvételéhez.
Én mindig a Sixt-nél bérlek, így van ez ma is. A dolog nem csak hűség a brand-hez, hanem inkább a cég kiszámíthatóságról szól. Foglalásom közel egy éves és egy SUV-ról szól napi 26 euróért. A dologban az az egyetlen faramuci dolog, hogy egy évre előre meg kell mondanod, hogy mikor fogsz az autóért menni. Hatvan perc pontossággal.
Ez nem egyszerű dolog, de megcsináltam már számtalanszor.

Most is időben ott állok egy szimpatikusnak tűnő ifjú hölgy elött, aki meglehetősen vidáman veszi azt, ahogyan a Google translatorral közlöm vele: Janoo vagyok, Barbáriából jöttem, és az általa beszélt nyelveken kizárt, hogy sokat fogunk társalogni. Írtam még, hogy az angolt áj ándersztánd és ájkendont szpík. Az tuti hogy kettönk között kialakult a varázs. 
Már tudtam hogy lesz jó autóm.

Kértem az autóra teljes biztosítást - ami elképesztően drága - így a dolog megállt napi hatvan eurónál, ami a mai Madeirán egy nagyon kedvező ár egy ekkora batárra. El is gondolkoztam azon, hogy lehet hogy itt nem is az autóbérbeadás a lényeg, hanem a hozzá kapcsolt biztosítás.

A bankkártyás fizetésnél felmerült némi probléma, mert nem tudta kettéválasztani a Sixtnél mindig kötelező minimum 300 eurós depositot és a bérleti díjat, így egy kártyával kellet fizetnem. A Revolut kártyámon meg nem volt ekkora összeg. Mekegtem, hogy kell öt perc, mert ez nem credit kártya, így kell tegyek még hozzá némi eurót. Mondta bankoljak nyugodtan. Egyszóval nem érdekelte az, hogy nem credittel fizetek, pedig benne van az ÁSZF-ben, hogy csak az a jó. Mindegy - ő dóga.

Fél óra múlva lenn ugyanattól a fiútól vettem át az autómat, aki 2020-ban felhúzott a leadásnál. Nem ismert meg. Próbál nagyon segíteni, de lehűtőm, hogy ismerem már a dörgést. Mutatja a szinte teljesen új autó sok-sok karciját, de jelzem neki, hogy nem érdekelnek ezek a dolgok, mert teljes biztosítást kötöttem. Remélem leadásnál őt sem fogja nagyon fűteni a kedv, hogy bemutassa az összes újnak vélt légypiszkot, mint ahogy ezt tette két éve.

Szóval van egy diesel Kadjarom két hétre.