Reggel nyolc és kilenc között a madeiraiaké a rapida.
Profi módon tudnak óriási dugókat csinálni.
Ha hétközben délelőtt indul géped és ezt az időszakot tervezed a reptér megközelítésére, akkor legyen szerencséd! Indulj korán, mert baleset esetén nincs érdemlegesen használható kerülő út.
Hét év után vettem a "fáradtságot" és megnéztem a fák alól a Pico dos Barcelos-t.
Tényleg nagyon jó innen a kilátás, és a hely is sugároz magából valami megfoghatatlan érzést, amire büszkék lehetnek a maderiansok.
Mozgó halárus.
Amikor először láttam még gurult és hangszórón keresztül kínálta a portékát.
Lombo do Mouro - ma napsütésben.
Tegnap még nem volt itt...
A hely hangulata elég gyér, de az étel az nagyon jól van elkészítve. Vagy jó a szakács vagy egy nagyon ügyes mama főz odabenn.
Nagy darab paradicsomok vannak benne. Sajnos káposzta is, ami magyar szemmel nézve nagyon perverz.
Arco de São Jorge "tengerpartja".
Nos nem a Copacabana. Ez is homokos, csak letakarták kövekkel, hogy ne vigye el a víz...
A vízhez nem érdemes lemenni. Egyszerűbb ha még kinn a betonon eltördeled a lábujjaidat egy nagyobb kaviccsal. A mentősök se hordágyon hoznának ki, hanem kötelet kötnének rád és kihúznának a partról.
És ez már majdnem a szállásunknál.
Nem tudtunk rájönni mi ez.
A formája és a felette levő három csillag, amely együtt áll, azt sugallja, hogy ez egy betlehem volt valaha. Benne fekszik most Mária és József mumifikálódott hullája.
