Funchal felé a parti úton hajtottam.
Madalena do Mar és Ponta do Sol között még mindig járhatóak az öreg alagutak. Itt van a turisták által kedvelt "autómosó" vizesés is (Cascata dos Anjos). Most elég bőségesen záporozott a víz, sokan fotózkodtak is ott.
Részegen ki visz majd haza?
Lakatos Winettou - a helyi vállalkozó - felmérte a munkát, majd sikeresen vette az akadályt a ferde kerítéssel. A kapu viszont kifogott rajta. Apróbbnak mondható hiba, hogy egy lovas huszár simán átmegy alatta, anélkül hogy a kócsagtollas süvegét le kellene vennie. Na de a kiskapu! Ha sikerül kinyitnod és be akarsz jutni rajta, akkor garantált a tizenkét öltéses gátrepedés.
Funchalba beérve az embert szinte arcon üti egy új, modern épületegyüttes. Fekete-barna színeivel oly mértékben idegen a környezetétől, hogy az ember nem hisz a szemének. Az oldalára méretes betűkkel felírták azt, hogy 21. századi épület.
Egyébként szép, de nem itt.
Gördeszkás piros tehén.
Ták és Gány belső hálózat szerelő Kft - vizsga munka.
Nem sovány az ipse. Jó meló ez!
Iszony ronda Madeira logo. Balhés is mert a sajtó szerint a karaktereket nem jogtisztán szerezték meg.
Ták és Gány Kft - a nyertes pályamű kivitelezése. Ez szavakkal nem leírhatóan tragikus.
Emlékmű a COVID 19 áldozataiért.
Hegymászó izombusz - Volvo Sikator
Madeira utolsó két bérelhető autója.
Egy agyilag egészséges gyermek ettől a két méteres góliát nyúltól tuti becsokizik a kisgatyába.
Ráadásul kijaza nagyonhülye, aki így fog meg egy tölcsért?
Lábjegyzet:
Úgy vélem, hogy Madeira a 2015-ös évben volt a csúcson.
Akkor azt írtam, hogy gyertek el erre a szigetre, amíg ilyen és nem romlik hozzá a világhoz.
Odakinn a világ is romlik, de a hanyatlása nem oly szembetűnő mint Madeiráé.
A gazdasági romlásnál sokkal szembetűnőbb az, hogy az emberek már nem látszanak olyan boldognak, mint amilyenek voltak. A mindig jókedvű madeiransok helyét átvették a fásult, unott és fád emberek. Az utcákon a kelleténél több a kábszeres és hajléktalan. Agresszivitásnak nyomát sem láttam, de a helyi önkori tehetne valamit annak érdekében, hogy ne a turisták között vegetáljanak.
A maderians igényes volt a környezetére. Nem annyira mint az azoriak, de jobban mint egy átlag magyar. Ennek most valahogy nyoma sincs. A régi készülődés a virágkarneválra színvonalas volt, most meg olyan, mint amikor a falumba beállít a vándorcirkusz. Kár Madeiráért.
Mindenesetre kikapcsolódni, pihenni, túrázni még mindig messzemenően a legjobb desztináció.
Na jól mekkmondtam.