Ebédre ajánlom mindenki figyelmébe a tragikus helyen lévő, jobb sorsra érdemes Trianguloso éttermet. Önkiszolgáló, ami azt jelenti, hogy fogod a tányérod és annyit szedsz amennyi beléd fér. Kettőnk étele, desszertje és két cola 23 euro.
Szomorú látni, hogy vasárnap ebéd időben az étterem kong az ürességtől. Pedig a maderiansok szerettek a hétvégeken étterembe menni a családdal. Most, hogy nincsenek itt ez arra mutat, hogy nem úgy mennek a dolgaik ahogy régebben.
Ebéd után elmentem dízelt égetni. Jártam egy pár olyan helyen ahol eddig nem.
Az utak hihetetlen módon leromlottak az elmúlt években, kétlem hogy mindent a covid számlájára lehet írni. Az biztos, hogy a 2015 környéki aranykornak már nyoma sincs. A sziget már 2017-ben megkezdte a leépülést, de a kegyelemdöfést biztosan a pandémia miatt megszűnő turizmus adta meg a maderiansoknak.
A talpra állás viszont megkezdődött. Prazeres környékén kilométerszám találtam frissen aszfaltozott utakat. De azt szomorú látni, hogy rengeteg vendéglátóhely üresen állva várja a seholsincs turistákat.
Ezzel teljes ellentétben Calheta már most április végén élhetetlen az eszelős tömegtől.
Erős a gyanúm, hogy a sziget egyes részeit lényegesen kevesebb utazó látogatja a bérelhető autók alacsony száma miatt kialakult eszelősen magas bérleti díjak miatt. Anno három percet nem tudtam úgy menni a sziget főbb útjain, hogy ne jött volna velem szembe egy-egy bérautó. Most meg alig-alig találkozok ilyenekkel.
Hétfőn reggel cúna felhők másztak a sziget fölé.
Negyed óra múlva beköszöntött a rossz idő.
Bementem Camara Lobosba megnézni, hogy az évek óta készülő új alagútjaik átadásra kerültek-e, de sajna még mindig áll ott minden mint a befőtt. Úgy hiszem elfogyott a pénz.
Camara Lobos hírhedt a keskeny, meredek és kanyargós utcáiról. Itt félpercenként kerül konfliktusba az ember vezetési tudása azzal, amit képzel magáról. Az biztos, hogy aki úgy érzi, hogy a "vírembe van a vezetés" azt hamar leiskolázza itt egy 65-70 éves nyugger néni, aki képes eszelős sebességgel betolatni egy keskeny kapubeállón, dombnak felfelé - kanyarodva.
Beugrottam megnézni a közelben levő MadeiraShopping nevű plázát.
Odabenn mindenki maszkot hordott. Fél óra alatt a többszáz szembe jövő ember közül egynek sem láttam az orrát. Egészen elképesztő volt ezt látni, amit nem fegyelmezettségnek, hanem inkább összetartásnak neveznék.
Milka pult Madeira.
Milka pult Frankfurt
A mai szedett-vedett írásomat befejezném két dashcam felvétellel.
Az egyiken megyek a civilizációba, a másikon meg jövök.
Itt folytatom ->