Az apácák völgye egy nagyon jó hely.
Ha süt a nap.
Borús időben itt élni nem egy életbiztosítás. Maga a hely annyira depresszív, hogy a helyiek az eszcájgos fiókot is lelakatolják, amíg ki nem süt a nap, nehogy kárt tegyenek magukban. A falu egy katlan fenekén van kilométernél magasabb hegyek között.
A völgy és a hegycsúcsok között van félúton az Eira do Serrado, ahol van egy kilátó és van egy négy csillagos szálloda. Ebben a szállóban nem biztos, hogy jó ötlet megszállni, mert egy hét múlva már az összes fürge gyíkot név szerint ismerni fogja az, aki itt veri el a szabiját. Mondjuk odalenn 75 euróért négy csillagot tuti nem kapna.
2018-ban a gesztenyelevesért jöttem fel ide, most négy évvel később ismét.
Akkor egy nagyon vidám idősebb úr szolgált fel, aki úgy szaladgált az asztalok között, mintha két ember helyett kellett volna dolgoznia.
Mára megváltoztak a dolgok. Voltunk vendégek olyan harmincan és volt ránk négy felszolgáló. Ők kollektíve négyen próbáltak meg egy helyett dolgozni. Sikeresen.
A séf viszont jól dolgozott. A leves pazar volt.
A második fogásból viszont a marha megpróbált meggyilkolni.
Marhát kevés helyen készítenek el jól. Ez a hely nem az.
A rosszul készített marhát nokedli méretre kell vágni és nem kísérletezni a sok rágással, mert megizmosodik az állkapcsod és reggelre olyan leszel mint Dolph Lundgren. Én egy pillanatra nem figyeltem oda és sikerült lenyisszantanom egy nagyobb darabot, amit elégtelen rágást követően megkíséreltem lenyelni. A következő tíz másodpercben megpróbáltam csendben megdögleni. Nem akartam haláltusámmal a környezetemet szennyezni, de Gabi szerint ilyen hangokat vizes lufi simogatással lehet csak létrehozni, nem is érti hogyan tudtam egy falat marhával produkálni.
Az életben két rossz dolog van: ha valami nem megy le, vagy ha valami nem jön ki. Mindkét esetet az jellemzi, hogy szemgolyóid 90%-a a homlokvonaladon kívülre kerül, valamit az arcod színe a pír helyett a rákpáncél színére hajaz.
Nos mivel írom e sorokat tudható, hogy túl éltem. Igaz a falat utáni két percet belégzéssel töltöttem, de kösz jól vagyok.
A néhai öreg úton nagy sziklák hevernek. Régebben még takarítgatták, most nem úgy tűnik.
A helyi facebook csoport.
A völgy turisták által kevésbé látogatott része:
Még az út feléig sem értünk, amikor az utak meredeksége elérte a "kifolyik belőlem a leves" értéket. Nem fogjátok elhinni, de a Terra Chá-ba vezető út felső végén láttam parkolni az Enterprise űrhajót...
Pickard kapitány víkendháza.
Az Apácák völgyében egy meglehetősen komoly befektetést szeretne végrehajtani egy csoport. A fejlesztések során épülne itt néhány érdekesség, köztük egy három kilométeres zipline is. Persze a helyiek egy része ellenzi a dolgot, hivatkozva arra, hogy mi lesz így az ő gyönyörű ősfalujukból. Nos az apácák völgyétől a gyönyörű ösfaluság sokkal távolabb áll mint a most látható szegénység.
Funchal hazafelé
Van itt minden...
