Harmat.
Picit lejtős parkoló.
Megállás után behúzod a kéziféket, egyesben hagyod a váltót és az ablakon keresztül az első kerék alá hajítod az anyósülés alatt tartott éket.
Az ülésben a hátadon fekszel. A karod rövid ahhoz, hogy az ajtót annyira kinyisd, hogy a határoló megfogja. Ezért bal lábaddal nyitod tovább az ajtót. Térded teljes mértékben kiegyenesedik, mire érzed hogy az ajtó tartja magát és nem fog visszacsukódni. Amikor tudod már, hogy senki nem lát, akkor jobb kezed nagyon hirtelen átlendíted a melled felett ezzel lendületet szerezve egy szimpla feles Rittbergerhez.
A lendülettel igyekezz a kocsin kívülre kerülni, mert ha ez nem sikerül, akkor a derekad nem kívánt irányban fog majd derékszögben meghajlani.
Ha a Rittberger sikerül, akkor az autón kívül a zuhanó macska pózát vedd fel, hátad púposítsd magasra, arcod nézze a cipőidet! A mozgásod adta energiát úgy tudod a legszebben elemészteni, ha kezeid és lábad aszfaltot érése után egy erős rúgással átlendíted magad a tarkódon. Ezt a szakzsargon bukfencnek hívná, de itt nem a földön fogsz utána fetrengeni, hanem délceg emberként, egyenesen állsz majd a kocsid csomagtartójánál. Ha ügyes vagy akkor senki sem látott, ha látták, akkor meg igyekezz úgy csinálni, mintha mindig így szállnál ki.
Ilyen helyen soha ne állj a nyitott kocsiajtónak háttal! Pláne ne állj ott előrehajolva, "felveszem a szatyrot" pózban. Ha egy kisebb széllökés - ami nem ritka itt Madeirán - az ajtót átlendíti az egyensúlyi ponton, akkor az irdatlan sebességgel elkezd záródni és az éle a farokcsontodat átlövi a belsőségeid között a köldököd alá.
Laknám kecó.
Reptér fotók messziről, magasról
Penge utca.
Szikla, csak mert szép.
A Szent Lőrincen annyian voltunk, hogy sokan.
Volt itt mindenféle nép, mindenféle hacukában. Volt aki túraszerkóban botokkal, volt aki japán kimonóban, és voltam én hófehér befűzetlen Nájkiban.
Volt aki hozta a gyerekeit, volt aki olyat amelyik szerintem tegnap született.
Volt aki haladt, volt aki totyogott és akadtak olyanok is akik futottak.
Haladunk előre a kietlen kopár sziklás terepen és helyenként olyan csodálatos kilátás tárult elénk a tengerbe szakadó sziklafalakra, hogy a maradék lélegzetünk is elállt. Fotóztuk a sziklákat, a tengert, magunkat és egymást.
Aki szingli az azzal kísérletezett, hogy a nagy feje ne takarja el a szelfi képen a hullámok által csapkodott sziklás tengerpartot.
azaz Sirály Pisti.
Ott kéreget az uzsonnázó turistáktól.
A turisták nem tudják, hogy csak Pisti pisilhet a sziklákra. Vedelik literszám a vizet, nem gondolnak a jövőre.
Ha kibicsaklik a bokád, akkor bajban vagy.
Neki sikerült kiírna magát a versenyből. Nem tudom hogy fog lejutni.
Nem jutottam végig. Az utolsó fél kilométernél feladtam.
Ha lemegyek a végéig, akkor nem jutok vissza.
Majd legközelebb.